Akció!

P. D. Ouspensky: A negyedik út

1905 Ft3333 Ft

A negyedik útnak nevezett eszmerendszer (szisztéma) fő gon­do­la­ta, hogy még csak egy kis ré­szét sem hasz­nál­juk a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló erők­nek és ké­pes­sé­gek­nek.

Ke­le­ti me­ta­fo­rával: ta­lál­ha­tó ben­nünk egy ha­tal­mas, gyö­nyö­rű­en be­bú­to­ro­zott ház, könyv­tár­ral és meg­annyi szo­bá­val, de mi az alag­sor­ban és a kony­há­ban ten­gő­dünk, ahon­nan nem tu­dunk ki­jut­ni. Ha va­la­ki be­szél­ne ne­künk ar­ról, hogy mi ta­lál­ha­tó en­nek a ház­nak az eme­le­tén, nem hin­nénk ne­ki, ki­ne­vet­nénk, vagy pe­dig ba­bo­ná­nak, tün­dér­me­sé­nek, mí­tosz­nak ne­vez­nénk az egé­szet.

Hogyan vehetjük mindezt birtokba, hogyan fejleszthetjük ki a rejtett erőinket és képességeinket?

Törlés
Cikkszám: 963 9219 62 2 Kategóriák: , , Címkék: , , ,

Leírás

A negyedik út rendszere

Mielőtt általánosságban elmagyaráznám, miről is szól ez a szisztéma, és beszélnék a módszereinkről, szeretném különösen kihangsúlyozni, hogy a szisztéma legfontosabb ideái és alapelvei nem tőlem származnak. Főként emiatt értékesek, hiszen ha tőlem származnának, akkor csak olyanok lennének, mint az összes többi, közönséges elme által kitalált elmélet – a dolgoknak csak egy szubjektív nézőpontját adnák.

Amikor 1907ben nekiláttam „A világegyetem új modellje” című könyvem írásának, megfogalmazódott bennem – csakúgy, mint sok mindenki másban azelőtt, és azóta –, hogy az élet általunk ismert felszíne alatt van valami sokkal hatalmasabb és fontosabb. Ekkor azt mondtam magamnak, hogy addig, amíg nem tudunk többet arról, ami a felszín alatt található, figyelmen kívül hagyhatjuk mindazt, amit az életről és önmagunkról tudunk. Emlékszem ebből az időből egy beszélgetésre, amelynek során a következőt mondtam: „Ha bizonyított tényként fogadhatnánk el, hogy a tudatosság (vagy ahogyan most neveznem kellene, az intelligencia) a fizikai testtől függetlenül is képes megnyilvánulni, akkor sok minden mást is be tudnánk bizonyítani. Csakhogy ezt nem tekinthetjük bizonyított ténynek”. Rádöbbentem, hogy mindeddig még senki sem bizonyította be, hogy a szuper‑normális pszichológia jelenségei valóban léteznek – hogy vannak olyanok, akik tudnak telepatikus úton kommunikálni, rendelkeznek látnoki képességekkel, ismerhetik a jövőt, bepillantást nyerhetnek a múltba és így tovább. Így hát keresni próbáltam egy módszert ezeknek a jelenségeknek a tanulmányozására, és ezen a vonalon dolgoztam tovább jó néhány éven keresztül. Ily módon rábukkantam néhány érdekességre, az eredmények azonban nehezen voltak megfoghatók; és bár jó néhány kísérlet sikerült, szinte lehetetlen volt megismételni őket.

A pszichológia tanulmányozása

E kísérletek során két következtetésre jutottam: először is nem tudunk eleget a normális pszichológiáról; miután nem ismerjük a normális pszichológiát, nem tanulmányozhatjuk a szupernormális pszichológiát. Másodszor, hogy létezik egyfajta valós tudás; lehet, hogy vannak olyan iskolák, amelyek pontosan tudják azt, amit mi tudni szeretnénk, de valamilyen oknál fogva mind ezek az iskolák, mind ez a tudás rejtve van. Így hát ezen iskolák keresésére indultam. Utazgattam Európában, Egyiptomban, Indiában, Ceylonban, Törökországban és a Közel-Keleten; de csak jóval később, ezen utazásokat követően, találtam rá egy csoportra a háborús Oroszországban, amelynek tagjai bizonyos, eredetileg keleti iskolákból származó szisztémát tanulmányoztak. Ez a szisztéma pontosan azzal kezdett, amivel saját megértésem szerint kezdenünk kell: a pszichológia tanulmányozásával.

A fő gondolata az volt, hogy még csak egy kis részét sem használjuk a rendelkezésünkre álló erőknek és képességeknek. Úgy is mondhatjuk, hogy van bennünk egy roppant nagy és kifinomult szervezet, csak éppen semmit sem tudunk kezdeni vele. Ez a bizonyos csoport keleti metaforákat alkalmazott; azt mondták, hogy található bennünk egy hatalmas, gyönyörűen bebútorozott ház, könyvtárral és sok más szobával, de mi az alagsorban és a konyhában tengődünk, ahonnan nem tudunk kijutni. Ha valaki beszélne nekünk arról, hogy mi található ennek a háznak az emeletén, nem hinnénk neki, kinevetnénk, vagy pedig babonának, tündérmesének, mítosznak neveznénk az egészet.

Ez a szisztéma két részre osztható: a világ – bizonyos új alapelvekre alapozott – tanulmányozására, és az ember tanulmányozására. A világ és az ember tanulmányozásához hozzátartozik egyfajta speciális nyelv. Ugyanazokat a szavakat próbáljuk alkalmazni, amelyek a hétköznapi beszélgetéseink során kerülnek elő, csak éppen egy kissé eltérő és pontosabb jelentést kapcsolunk hozzájuk.

A világ és az ember a pszichológia tükrében

A világ és a világegyetem tanulmányozása néhány olyan alapvető törvény vizsgálatán alapszik, amelyeket a tudomány többnyire vagy nem ismer, vagy nem fogad el. Ezek közül a két legfőbb a három és a hét törvénye, amelyek magyarázatára később kerül majd sor. Még idetartozik, illetve szükséges ebből a szempontból, a nagyságrend elve – egy elv, amit alig vagy egyáltalán nem vesznek figyelembe a szokásos tudományos vizsgálatok során.

Az ember tanulmányozása szorosan összefügg az ember fejlődésének ideájával, csak éppen az ember fejlődését a megszokottól kissé eltérően kell értelmeznünk. Rendszerint, amikor azt mondjuk, hogy az ember vagy bármi más fejlődik, előfeltételezünk egyfajta gépies fejlődést; vagyis azt, hogy bizonyos dolgok, bizonyos ismert vagy ismeretlen törvények hatására, átalakulnak más dolgokká, amik szintén átalakulnak valami mássá és így tovább. Ám ennek a szisztémának a nézőpontjából ilyesfajta fejlődés egyáltalán nem létezik – nem általánosságban beszélek, hanem konkrétan az emberről. Fejlődése, ha bekövetkezik, csakis tudás és erőfeszítés eredménye lehet; amíg csak azt tudja, amit hétköznapi úton megismerhet, nincs lehetősége a fejlődésre, és soha nem is volt.

Ebben a szisztémában a komoly munka a pszichológia, vagyis önmagunk tanulmányozásával kezdődik, mert az asztronómiával ellentétben a pszichológiát lehetetlen önmagunkon kívül tanulmányozni. Az embernek önmagát kell tanulmányoznia. Ezt hallva azonnal megértettem, hogy egyrészről nem ismerünk olyan módszereket, amelyekkel tanulmányozhatnánk önmagunkat, másrészről pedig sok téves elképzelésünk van önmagunkról. Felismertem tehát, hogy két teendőnk van: meg kell szabadulnunk az önmagunkról alkotott hamis elképzelésektől, ugyanakkor módszereket kell keresnünk az öntanulmányozásra.

További információk

Szerző

Ouspensky, P. D.

Állapot

Extra antikvár, Antikvár könyv, Új

X