Leírás
Találkozásom Fvap mesterrel
Több mint három órás kitartó mászás után végül felértem a hegytetőre. Az amerikai hegyekkel ellentétben, ahol hódeszkázni szoktam, a Himalájában nincsenek sífelvonók, se libegők, amik felsegítenének. Teljesen megizzadva megálltam az első himalájai hegyem ormán, és végignéztem az alattam elterülő havas lejtőkön.
Miközben a távoli horizontot kémleltem, hirtelen ráébredtem, hogy ez a hegy, amin éppen állok, kétszer akkora, mint az eddigi legnagyobb, amin szörföltem. A hegytetőn zúgó szelet hallgatva titokban reméltem, hogy nem különösebben lavinaveszélyes.
Aznap a hosszabbik szörföt vittem magammal. Bár nehezebb manőverezni vele, mint a rövidebbikkel, a hosszú gyorsabb és kedvezőbben siklik a mély porhóban.
Levettem a hátizsákomat, és kivettem a szörfös csizmámat. Gyorsan kioldoztam a hegymászó bakancsom, bebújtam a csizmába, a bakancsot betettem a csizma helyére, és ismét a hátamra szíjaztam a zsákot. Végül feltettem a szemüvegem, a lábamra erősítettem a hódeszkát, és felkészültem a lesiklásra az első himalájai hegycsúcsomról.
Lélegzetelállító volt! Puskagolyóként repültem a mély hóban. A siklásom vége felé a lejtő már nem volt olyan meredek, kezdtem lelassulni. Éppen akkor és ott gázoltam el életem első buddhista szerzetesét!
Mintha a földből nőtt volna ki. Először azt hittem, már megint álmodom. Pedig ott állt az alacsony barát, az okkersárga köntösében, nem egészen hat méterre gyorsan ereszkedő hódeszkám előtt!
Az álombeli szerzetessel ellentétben az előttem álló egyáltalán nem tartotta a távolságot. Ehelyett – bár élesen és gyorsan balra vágtam, hogy kikerüljem – pont telibe találtam! Az ütközés erejétől mindketten elterültünk a havas földön.
Álom és valóság találkozása
A kopasz barát [akiről később kiderül, hogy Fvap mester ] szerencséjére nem siklottam túl gyorsan, amikor elgázoltam. Szerencsétlenségemre viszont, miután feltápászkodtunk a földről, a szerzetes arckifejezéséből biztosra vettem, hogy nagyon morcos. Odamentem hozzá, hogy bocsánatot kérjek, és megnézzem, nem történt-e valami baja. Bár nyilvánvalóan nem volt túl boldog attól, hogy elütöttem, láthatóan nem sérült meg. Ahogy ismét az arcára néztem, a megdöbbenéstől leesett az állam. Ugyanaz a kopasz szerzetes volt, akivel előző éjjel álmodtam!
Némán néztem őt, egyáltalán nem tudtam, mit mondjak és hogyan. Hirtelen azt kívántam, bár beiratkoztam volna egy gyorstalpaló nepáli nyelvtanfolyamra, mielőtt elütöttem volna. Néhány további néma pillanat után megtörtem a gyorsan közénk ereszkedő kényelmetlen csendet. Bár nem hittem, hogy egy szót is értene abból, amit mondok, angolul bocsánatot kértem a baráttól, aki még mindig a havat porolta a köntöséről. Úgy éreztem, egy idegen nyelvű bocsánatkérés még mindig jobb, mint a semmilyen.
Az arckifejezéséből ítélve nagyon komolyan figyelte, mit mondok. Miután befejeztem a mentegetőzést, vonásai megenyhültek és már nem látszott olyan bosszúsnak.
El akartam mesélni az álmomat neki, de nepáli nyelvismeret híján valahogy nem láttam alkalmasnak a pillanatot egy alkalmi társalgás kezdeményezésére.
Még néhány pillanatig csendben fürkésztük egymást. Azután az alacsony, kopasz barát, akinek az arcát a fiatal jenki szörfössel történt igen közeli találkozóját követően itt-ott még mindig hófoltok pettyezték, megszólalt. Nem atyái dallamos nepáli nyelvén, ahogy vártam, hanem angolul – könnyedén, folyékonyan, bár enyhe akcentussal.
– Találkozásunk végzetszerű, és a karmád miatt történt – kezdte. – Szükségtelen bocsánatot kérned azért, amit nem kerülhetsz el. Azonkívül, amint magad is láthatod, sértetlen vagyok. Úgy tűnik, te sokkal nagyobbat estél, fiatalember, mint én.
– Múlt éjszaka láttalak az álmomban! – tört ki belőlem.
– Az nem álom volt – felelte. – Hanem valóság.
– Hogy lehetne? Az álmok nem valódiak vagy mégis? – kérdeztem.
– De bizony, azok, fiatal barátom, bizony azok! Gyere csak, gyere! Fogd a deszkát, amin lerepültél a hegyről, és sétálj vissza velem Katmanduba. Közben beszélgethetünk. Egyébként is, sietnünk kell. Nemsokára lemegy a nap, és akkor még egy buddhista papnak is túl hideg lesz idekint!
Értékelések
Még nincsenek értékelések.