Leírás
Zen és a japán harcosok
A középkori japán szamurájokat hosszú idõn át mint Ázsia tökéletes harcosait ábrázolták. Vívótudásukat valamint katonai szakértelmüket olyan szintre csiszolták, hogy a harcmûvészeti emlékkönyvek legendás alakjaivá váltak. Bár rendkívül intenzív és szigorú fizikai kiképzésen mentek keresztül, képességeik java nem csupán fizikai rátermettségükön alapult, hanem legalább annyira mentális kifinomultságukon is. Mind a harcmûvészeti képességeik keretéül szolgáló, folyamatosan ápolt megvilágosodott hozzáállásuk, mind sajátos mentális rálátásuk a harcra, az élet filozofikus szemléletén alapult. Ez a szemlélet zen buddhizmusként ismeretes.
A buddhizmust koreai misszionáriusok vitték el a japán szigetekre a 6. században. Ettõl a bevezetõtõl fogva, ami késõbb Kínából érkezett tanításokkal bõvült, a japánok kezdték beolvasztani azt saját sinto vallásukba. Bár a buddhizmust már korán befogadták Japánban, a szamurájok – akik akkorra már katonai irányítás alá vonták az országot – csak a 12. században kezdtek elmélyülni benne, miután a híres buddhista tanító, Dogen mester, áthozta a kínai csan buddhizmus egyik változatát Kínából.
A csan vagy japánul zen tanítói arra oktatták a szamurájokat, hogy képzésük során elsõként teljes fizikai, mentális és szellemi lényük összpontosítását kell elsajátítaniuk. E testi, elmei és szellemi egyhegyûség birtokában nemcsak kiváló harcosok lehetnek, hanem végül megtapasztalhatják a nirváná-t, avagy a megvilágosodást is.
A harcművészet mint a spirituális fejlődés eszköze
Ahogy a zen buddhizmus kibontakozott Japánban, a szamurájok egyre inkább a megvilágosodásra összpontosító ösvényt kezdték követni, ahol a Zazen nevû ülõ meditációt gyakorolták harcmûvészetük fizikai mozdulatai mellett. A felkészülés az ellenfél megölésére már nem számított egyszerû háborús cselekedetnek. A zen szamurájok a meditáció szintjére emelték fizikai harcmûvészi képességeiket. Így születtek olyan mûvészi alakulatok, mint az Iaido, a kard, illetve a Kyudo, az íj meditatív mûvészete.
Néhányan talán nehezen értik meg, hogyan lehet a fizikai küzdelemre való felkészülés egyben meditációs gyakorlat. A zen buddhizmus azonban nem a közmegegyezés szerint elfogadott valóságon alapuló filozófia. A zen az emberek gyakorlati elméjét határoló korlátokon messze túl található állapotban létezik. Sem szemléletében, sem szellemi alkalmazásában nem racionális.
Üresség és megvilágosodás
A zen középpontja az a tanítás, hogy az Üresség átélése, befogadása vezet a megvilágosodáshoz. A zen Üresség, japánul Ku, befogadásához az egyén arra neveli magát, hogy hátrahagyja a fogalmi valóság valamennyi elemét. Ezenkívül minden – fizikai vagy gondolati – cselekedet a tudatosság (Mumen vagy elme nélküliség) állapotában hajtandó végre.
Ez a gondolkodó elme számára felfoghatatlan. Nem racionalizálható. A zen Üresség nem tanítható. Ennek ellenére évszázadok óta járnak kézrõl kézre olyan gyakorlatok, melyek eljuttathatják az egyént arra a szintre, ahonnan átölelheti az Ürességet. Ebben a találkozásban élhetõ át a Satori, a hirtelen, robbanásszerû megvilágosodás.
Ahogy a századok során terjedtek a zen szamurájok módszerei, részletesen körülírt fizikai és mentális gyakorlatokat fejlesztettek ki, amelyek oly mértékben finomították a gyakorló tudatosságát, hogy valóban elérhesse a test, elme és szellem egyesülését, és arra a szintre csiszolja az elméjét, ahonnan a Ku megragadható. Ezeknek a gyakorlatoknak a segítségével az átlagember számára ismeretlen, elérhetetlen mértékûre fejlõdhet az egyén fizikai és mentális ébersége, miáltal a megvilágosodáshoz vezetõ közvetlen ösvényre térhet.
A jelen könyvben bemutatott technikákkal módszeresen eljuthatunk a zen szamurájok által ismert fokozott szellemi éberség megkívánt szintjére. Onnan pedig a ma embere már maga élesítheti tovább érzékeit, illetve meditatív úton összpontosíthatja elméjét a Satori átéléséhez szükséges szintre.
Csak bejelentkezett és a terméket már megvásárolt felhasználók írhatnak véleményt.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.